Hajsza a fegyverekért [antikvár]

ELSŐ FEJEZET a tanácskozás Már éjfél is elmúlt, de még mindig tartott a gyűlés. Az öreg adjutáns, vigyázva, hogy zajt ne üssön, az asztalhoz ment, olajat töltött a lámpába, majd ugyanolyan nesztelenül visszament az ajtóhoz. Mint valami árnyék, szinte észrevétlenül foglalta el korábbi helyét. Bentről nem tették be jól az ajtót, és vékony fénysáv vetődött a bambuszlétrára. A gyűlésterem egy bambusztetős cölöpházban volt, az emeleten. Odabent vágni lehetett a cigarettafüstöt, a lótusz formájú láng úgy reszketett a kristályíiveg alatt, mint a selyemszál. Az egykori 10. hadosztályból mintegy húsz, különböző rangú tisztet hívtak meg. Harmadik napja üléseztek már, de még mindig nem tudtalc döntésre jutni. Csöndben, hallgatagon ülték körül az egyszerű faasztalt, amelyen mindenféle irat hevert szanaszét. A parancsnok véleményére vártak. - Ha senkit sem találunk, aki a fegyverek nyomára vezessen berniünket, azonnal meg kell kezdenünk a kutatást - törte meg a csöndet a parancsnok, és körüljártatta tekintetét az egybegyűlteken. - Itt vannak egy katonaorvos följegyzései, még 1948-ból. Ezek viszont nem oldják meg a problémát. Hangja kemény volt, mint aki sokat megélt már, és sok harcot látott. Látszott rajta, hogy nem riad meg a nehézségektől, szavaiból magabiztosság és erő áradt. A többiek már föltárták kétségeiket, de bíztak ebben az emberben, így hát gondolkodás nélkül elfogadták a döntését. Lassan, egymás után álltak föl és hagyták el a gyűlés- 5