Három sötét korona [antikvár]

SÁRKÁNYFOG URADALOM ifjú királynő áll az emelvényen, mezítláb, kinyújtott karral. Törékeny testének csupán vékony hálóköntöse és hosszú, fekete, majdnem derékig érő haja nyújt védelmet a jéghideg fuvallatok ellen. Minden maradék erejét össze kell szednie ahhoz, hogy felszegett álla és feszes válla rezzenéstelen maradjon. Az emelvény körül két magas nő jár körbe-körbe. Összefont karjukon idegesen dobolnak az ujjaikkal, lépteik tompán visszhangoznak a hűvös tölgyfa padlón. - Kilátszanak a bordái — mondja Genevieve, és gyengéden megböki az egyiket, mintha attól tartana, még megreped a csont a vékony bőr alatt. - És még mindig olyan kicsi. A kis termetű királynők nem túl bizalomgerjesztők. A többiek a tanácsban állandóan erről sugdolóznak. Elégedetlenül méri végig a királynőt, a szeme szigorúan időz el minden tökéletlenségen: a beesett arcon, a sápadt bőrön. És a mérges tölgy okozta hegeken, amelyek elcsúfítják a jobb kezét. De sebhelyek nincsenek. Arra mindig vigyáznak. -Leengedheted a karodat - mondja Genevieve, és hátat fordít a lánynak. Mielőtt mozdulna, Katharine királynő lopva Nataliára pillant, ő a magasabb és az idősebb a két Arron nővér közül. Natalia bólint, és a vér újra bizseregni kezd Katharine ujjbegyeiben.