Helka [antikvár]

I. ÁKViZ A 5ZÜKDO^VÁK5AN - Palacsinta! - Túrógombóc. - Palacsinta. - Túrógombóc! Rozoga, ponyvás szekérféle döcögött az erdő mélyén. Nem is út volt, ahol haladt, csak egy szélesebb vízmosás. Öregecske szürke ló húzta, óvatosan rakosgatva patáit a nedves kövek között. Az erdei félhomályban alig látszott, de hallani, azt jól lehetett. A kétkerekű kordé nagyokat nyekkent, a kerekek alatt száraz ágak reccsentek, és közben a ponyva alól messzire hangzott a vitatkozás. Valahogy így: (Nyekk, reccs, ropp ) - Palacsinta! (Ropp, reccs, nyekk ) - Túrógombóc! Elöl, a bakon, sűrű szövésű, sötét köpenyben, őszes szakállú, hallgatag öreg fogta a gyeplőt. Széles karimájú kalapja alól vállára omlott hosszú, ősz haja. Összehúzott szemöldökkel figyelte a rengeteg erdő minden rezdülését. A lombok vészjósló zúgását, a hegyek hűvös sóhajtását, a kavicsok pendülő hangját, ahogyan lefelé peregnek a kemény sziklán. Feszülten visszatartotta lélegzetét, ha vércse vijjogott vagy vadkan horkant fel valahol. Meghallotta még az apró koboldlábak neszezését, a boszorkányszárnyak suhogását is. Mármint általában, hiszen most erre esélye sem volt. A kordé hátuljában négy rövidke manóláb kalimpált. Gazdáikat egyáltalán nem zavarták az erdei neszek, de az sem, hogy a zötyögéstől