Bővebb ismertető
Részlet:
Melyben Jelky András elbúcsúzik odahaza és elvándorol világgá.
1754-et írt a kalendárium, mikor nemes Baja városának összes érdemes lakossága egy szép hosszú nyári nap kora reggelétől késő estig szakadatlanul azon törte fejét, miért füstölög a Jelky István szabómester házának a kéménye.
Hogy fűtenek, azt nem lehetett feltenni, mert nyár derekán a hőség Baján is szükségtelenné teszi a fűtést, csak úgy, mint egyebütt; a kíváncsi szomszédság tehát nem is gyaníthatott mást, mint azt, hogy a Jelkyék házánál egész nap sütnek, főznek.
Egy pár nénémasszony végre már nem tudta kibírni ezt a kínos bizonytalanságot, estefelé beszólt a szabómester házába és menten kipletykázta városszerte, hogy a Jelkyék konyhája már színültig tele van töpörtyűs pogácsával, sült malaccal, libával, csibével, kenyérben sütött sódarral, újdonsült fehér cipóval és a jó Isten tudja még mi mindenféle jóízű holmival.
Mire az estharang megcsendült, Baja városa már azt is kitudta, hogy az öreg Jelky István második fia, keresztnevén András, másnap reggel el fogja hagyni szülei házát és elmegy messze-messze, tán az óperencián is túl, világot látni: az a sok töpörtyűs pogácsa, malac, liba meg sódar pedig mind csak útravaló.
- Lehetetlen! - kiáltá ennek hallatára egyik is, másik is. - A «kis András» elmegy világnézni? Hiszen még gyerek az egész fiú, alig lehet 16 esztendős.
- Dehogy tizenhat! - vága közbe az öreg Dorka néni, aki minden bajai lakosnak születése, lakodalma és halála napját, hónapját és esztendejét könyv nélkül tudta. - Dehogy tizenhat esztendős! Világosan emlékszem a «kis András» születésére. Éppen akkor született, mikor a Duna vize kiöntött és Baja városát úgy elborította, hogy minden második ház összedűlt. Annak pedig szent Mihály napkor lesz 22 esztendeje, mert a nagy árvíz 1732-ben volt.
Erre aztán senki sem mondhatott mást, mert az öreg Dorka néni ilyenekben sohasem csalódott és így mi is bizton elhihetjük, hogy a «kis Andris», aki különben sugár termetű szőke fiú volt, csakugyan 1732-ben született.