Jön a bajnok! [antikvár]

Részlet a könyvből:Egy gyönyörű, napsugaras orgona-, jázmin-, jácint-, violaillatos, tündöklő májusi délelőttön, pontosan a régen várt tíz perces szünetben déli tizenkettő és egy óra között halálos csend támadt az Erzsébet Leánylíceum hatalmas gesztenyefákkal körülszegett, homokkal telehintett kertjében.Pár pillanattal ezelőtt még zúgott az egész négyzetalakú tér, melyen tarka pillangókként röpdösött a tanórák idejére zárt falak közé kényszerített szőke, barna leányok serege. A sötétkék rakott-szoknyák, a fehérrel szegett gallérkával díszített matrózblúzos intézeti ruhák hol a nyujtófán, hol a gyűrűhintánál, hol a padoknál, hol az ugródeszkánál tűntek fel, gondtalan lármát csapva, úgy, hogy az utcákon tovasiető öregasszonyok, munkások és suhancok nagyokat pattintottak s fejcsóválva mondták: Milyen rakoncátlanok ezek a lányok! Rosszabbak a fiúknál!...Most valamennyien ott álltak a gesztenyefáknál, ahol a tanárnők számára fenntartott zöldrefestett filagória előtt, egy zsámolyon magasra nőtt, égőszemű, feketehajú leány állott, névszerint Gyöngyössy Mara...