Kata nagy leány lesz [antikvár]

Részlet a kötetből: "- Kata! Katóka! Csend. Nem felelt senki sem. A meleg, illatos juniusvégi hajnalban mozdulatlanul és némán hevert virágai és lombjai mély terhével a kert. A nap a távoli dombok felett már feldugta sárga fejét és édes, áldott aranyával öntözni kezdte a világot. Szanaszét a kert nagy csendjében fiatal, boldog madarak csicseregtek. A tekintetes asszony - névszerint Kátay Ábrahámné - ott a nagy udvarház verandájának ajtajában még egyszer belekiáltotta jóságos, gyenge hangján ebbe az ünnepi, reggeli csendbe: - Katóka! Kata! De válasz nem jött sehonnét, csak a madarak csicseregtek, nyelveltek, fecsegtek, udvaroltak, zajongtak felrebbenve, kergetőzve a tiszta kék ég alatt. Kátayné a fejét csóválta és nagyot sóhajtott. Eszményien vékony, törékeny termete eltűnt a ház belsejében és egy perc múlva már az egyik ablakban jelent meg hervadón is szép, szomorú arca, amint a tekintetes asszony személyesen sorra nyitogatni kezdte a ház ablakait. - Hej ezek a mai lusta, rossz cselédek!... Tessék, már öt óra is elmúlt és még egyik se tápászkodott fel. És ez a lány... Hol lehet ez a lány ilyen korán? Mibe töri a fejét már megint?"