Kiscsikók [antikvár]

Bizonytalan köszöntés Mona jókedvűen ugrott le a nyeregből, és odaadta Vadócnak a zsebében őrzött utolsó répát. Ezután a lovarda istállói felé vezette. Eleinte tartott kicsit a hatalmas fekete méntől. De minden lovaglás után egyre jobban megértették egymást. A végén még egész jó barátok lesznek. - Most kipihenheted magad -súgta IViona a ménnek, és megveregette a nyakát. Szonja, a lovarda tulajdonosa bejött utánuk az istállóba. - Tudtam, hogy ti ketten jól kijöttök majd egymással - mondta. - Vadóc néha ugyan szeszélyes, nem olyan szelíd, mint Leila, de úgy tűnik, téged szeret. Tényleg jó érzéked van a lovakhoz, Mona. Mona zavartan mosolygott, de azért nagyon örült a dicséretnek.