Kiwi-Kiwi [antikvár]

EGY EMBEH ft^'ÍWI-KIWIBE MENT „Barátaim, akkoriban — 1926-ban — a kutya sem lophatott volna tőlem még egy darabka száraz kenyeret sem. Ez lehetetlenség lett volna^ hiszen nem volt kenyerem; legfeljebb ízetlen hamuban sült lepényem, ha Baantumiso, áz én hűséges misolungi* szolgám valahol ingyen szer^; zett néhányat. De ez aztán csakugyan az enyém volt, mint ahogy enyém volt a daganatokkal elcsúfított fehér bőrű arc, az őrjöngő éhség sült csirkére ^— miközben a gyomromat csak manió® kakásával tölthettem meg — és a remény, hogy valamelyik szörnyen előkelő kongói kormányzó«; sági hivatalnok majd meghív egy kevertre. Ba« rátom, egy kevert: előbb jégkockát teszel a kor-» sóba, arra pálma cukrot, jó sokat, aztán nagyon finom rumot és a tetejébe még sűrű konzerv-« tejet — az egészet alaposan összekevered, fel^' rázod — elbújhat mellette Amerika minden báritala! A kevert rum volt a fehér ember egyetlen reménye és gyönyörűsége, ha már úgy érez- • A gyakrabban előforduló idegen nevek és szavaía magyarázatát lásd a könyv végén.