Leányvár [antikvár]

Részlet a könyvből: Magda összerakta a könyveit. Olyan sorrendben rakta egymás mellé, amint a másnapi tanrenden volt. Magyar, német, számtan, földrajz. Az ötödik óra torna volt. Elmosolyodott. Ez a legkedvesebb. Maga előtt látta az imádni való Irén nénit, amint megáll előttük és azt mondja: - Leányok, mi lesz, alszunk? Ez édes. Akkor egyszerre kihúzza magát az osztály és olyan egyenesen állanak, mint a cövek. Irén néni édes, drága. A multkor, hogy együtt voltak a tornateremben, megcsókolta a néni kezét. A néni megsimogatta: - Szeretlek, Magdus, - mondta neki, - ügyes vagy. Majdnem elsirta magát. Igaz, hogy ő nagyon sokat gondol arra, amit a néni mond. Reggel, este elpróbálja a svéd gyakorlatokat, s azóta a tartása egyenesebb is lett. A táncórákon ő a legpontosabb, vigyáz a rendre és a néni minden szavát megfogadja. - Egyenesen, ügyesen, rátartósan, - szokta mondani Irén néni. - Ha görnyedve mentek, a lelketek is görnyedt lesz.. Igaz, igaz. Olyan szépen mondja ezeket. A tekintete végig villan a leányokon, s amikor szépen csinálják a mozdulatokat, megdicséri őket.