Ne féltsük Évit [antikvár]

Részlet: "Évi összecsapta a könyvet, amelyből tanuit, felugrott az asztal mellől és odalépett az ablakhoz. Rögtön meglátta a ház előtti sétatér egyik padján, akit keresett. Fütyült egy nagyot, mint a fiúk szoktak, hogy szája két sarkába dugta két ujját. A fütyülés után rögtön integetni is kezdett. A sétatéri padról egy tíz-tizenegyéves kislány intett vissza neki. Évi elfordult az ablaktól, kiszaladt az előszobába, kicsit hallgatózott az egyik ajtó előtt, aztán usgyé, kifutott és halkan húzta be maga után az előszoba ajtaját. Rohant le a lépcsőn, ahogy a lába bírta, futott egyenesen a padon ülő kislányhoz."