Őslaky Ella [antikvár]

Részlet a könyvből: Mult és jelen. Ella az ablaknál állott. Finom arcéle, sugár alakja a mélységes fekete gyászban éles körvonalakban emelkedett ki az ablak világos hátteréből. Dél volt. Felhőfoszlányok úsztak az égen, el-eltakarták a napot, hosszú mély árnyékot, merész ecsetvonásokat vetvén az ablak keretéből kilépő képre. A nap mégis kiküzdötte magát a széles ecsetvonások alól, nem hiába ő az uralkodó hatalom reggeltől estig. Juttatott aranyából szántóföldnek és mezőnek, elöntötte a Mátra felé tartó szelid domboldalt és talpig aranyban fürösztötte az előtér fáit, a szép növésű, magas törzsű hársakat, kecses nyárfákat és sötét fenyvest.