Paian [antikvár]

A hét ciklusból álló verstömb sokhangú létköltészet. De a költő lét-, közérzetének poétikai kinyilatkoztatásai sosem fajulnak világfájdalmat magára vállaló költői pózzá, a szűkszavú emlékvillanások, sorsproblémák a mélyen átélt személyesség hangján szólítanak meg. A látszólag behatárolt élettér szinte végtelenné tágul az élmények, nem utolsósorban intellektuális élmények gazdagságával. A költő számára mentsvár a vers, de nem öncélú a költészete, költői attitűdjét mi sem teszi árulkodóbbá, mint a Paian kötetcím - mitológiai jelentéskörét értelmezve -, "gyógyító" versek, az ajándékozás, felajánlás gesztusai, mi több, a megbocsátáséi is.