Pali és Lili (rossz állapotú) [antikvár]

Részlet a könyvből: Autóbuszok Autóbusz-mama megfészkelődött a tojásokon és már másodszor nógatta, meg a férjét. - Ugyan indulj már, az Isten áldjon meg! Egy-kettőre itt a dél s még ma nem ettem semmit. Autóbusz-papa megvakarta a tarkóját, mert rettentő meleg volt ezekben a napokban és őkelménék sehogyse akarózott kibújni a hűs félszerből. Már neki olyan elefánt-természete volt, s ilyenkor legszívesebbén-felnyúlt a bűvösön, fittyet se mutatva a világnak. És jó lakásuk is volt, nagyon alkalmatos hely a pihenésre. De hiába, a kötelesség: kötelesség, azt nem lehet elhanyagolni semmiért, se, most meg, hogy autóbusz-mama a tojásokat költötte, még a pokolba is elment volna. - Megyek már, anyjukom, megyek, - töfögte a papa, és kerekre pödörte a bajuszát, akár a kormánykerék, aztán megrúgta a földet a négy gumiabronccsal és úgy kirobogott a házból, mint egy fiatal. Az anyjuk kedvtelve nézett utána: Hej, de derék legény még az én öregem! Autóbusz-papa pedig ment, ment, s élelmiszer után cserkészett. Végre talált egy benzín-kutat. - Hogy a benzint - kérdezte. - Ötvenhat fillér, felelte a kútmester. - Na, ne izéljen. Én családos ember vagyok, a feleségem most költ, adja kicsit olcsóbban. Sajnálom, nem lehet. - Nézze, tudja, milyenek az asszonyok.