Robinson kalandjai [antikvár]

Egy szép szeptemberi napon hatalmas hajó indult el Angliának Hull nevű kikötőjéből. Mindenki a födélzetén dolgozott, a kapitány harsogó hangon adta ki a parancsokat, s a hajó csakhamar a nyílt tengeren haladt. Csak két fiú nem vett részt a tengerészek munkájában: félrevonulva a hajó legnéptelenebb sarkába, izgatottan, boldog örömmel beszélgettek. - Most végre teljesült a vágyam, Ralph! - mondta az erőteljesebb -, s ezt neked köszönhetem! - Nem fogod-e megbánni, hogy hír nélkül otthagytad apádékat? - kérdezte a kisebb, s mosolyogva nézett reá. A fiú vállat vont, s könnyedén vetette oda: - Én ezerszer is megmondtam nekik, hogy nem tudok megmaradni a szárazföldön. Miért nem egyeztek bele? Hajó messzire jutottam, majd értesítem őket. A fiatalabb fiút, aki a kapitány fia volt, s ezen a réven vitte magával ingyen a barátját, most magához szólította az apja, a másik ott maradt, s figyelő szemmel nézett a mindjobban hullámzó tengerre. 5