Szerelem karnyújtásnyira [antikvár]

A motor felbőgött, ahogy ráléptem a gázpedálra, hogy még gyorsabban száguldhassak. A bal oldalamon gyakorlatilag összemosódtak az úttestre festett sárga vonalak, de a jobbra elterülő óceán látványa szemernyit sem változott. Ettől persze olyan érzésem támadt, mintha nem mennék elég gyorsan. Az út finom kanyarulatai szinte könyörögtek, hogy jó nagy sebességgel vegyem be őket. Még egy kicsit jobban ráléptem a gázpedálra, amitől a kocsi megugrott. A szívem hevesebben kezdett dobogni, és nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak. Az utasfülkébe becsapott a szél, amitől a hajam összevissza repkedett, és felszárította az iskolaév utolsó edzésének nyomát: a homlokomon gyöngyöző izzadságot. A visszapillantó tükörben piros és kék fények villantak fel. Teljesen értelmetlen volt ugyan, mégis automatikusan levettem a lábamat a gázpedálról, mintha ezzel bármit is javíthattam volna a helyzeten. Kerestem egy helyet, hogy félrehúzódhassak, és közben máris egy jó kis sztorit raktam