Tamás bácsi kunyhója I-II. [antikvár]

Ez a könyv, ami ma már csak borzalmas és szomorú mese, valamikor véres igazságokat hirdetett. Minden kornak megvannak a maga véres igazságai. Az emberek, akik a legszelídebb szeretet tanát is erőszakos kegyetlenséggé tudják tenni, hogyne lennének erőszakosak és kegyetlenek a saját törvényeikben és életformájukban? Az emberiség igazi haladása éppen abban áll, hogy a legkirívóbb kegyetlenségeket, a legvéresebb igazságokat és igazságtalanságokat lassan-lassan észreveszi, objektív szemmel próbálja nézni és végül megváltoztatja, nagy küzdelmek és hosszú forrongás után. Az igazságoknak megvannak a maguk mártírjai. Minden csepp vérük erősebbé, szentebbé, igazabbá teszi az eszmét, amiért áldozatul estek. Nem lehet elfojtani többé. Fel-feltör az emberek lelkében és uralomra jut minden anyagi érdekkel és erőszakkal dacolva, amikor az ideje elérkezik. S abban az órában egyszerre előtűnik valaki a tömegből, hogy hirdesse azt, ami beteljesedésre vár minden lélekben.