Bővebb ismertető
Tavaszodott lassan, lassan, kizöldültek a vetések,
A csicsergő fiókáktól hangos volt a madárfészek.
Éltető nap fénye hullott az ébredő barna földre,
A feszülő kis rügyekből kibukkant a lombok zöldje.
Tüskésünk, a vén sündisznó, gondolt akkor egy merészet,
Őkelmének régesrégen szenvedélye a kertészet.
De ilyen nagy feladatot hogy oldjon meg egymagában?
Ej, hisz él még elég állat szerteszéjjel a határban!
Mi lenne, ha össszefogva, egy nagy kertet ültetnének?
Erdőn-mezőn össze kell hát gyűjteni az állat-népet.
Nem kell többé lopni járni a földekre és falukba,
Mert amire szüdségük van, meghozza a közös munka.