Bővebb ismertető
Részlet:
1. fejezet
A titokzatos kézirat
1863. május 24-én, vasárnap, a nagybátyám, Lidenbrock professzor sietve tért haza a König-strassén, Hamburg óvárosában álló házába. Nyomban a szobájába ment, és onnan kiabált ki nekem:
- Axel, gyere csak ide!
Megmozdulni sem volt időm, amikor megint hallottam türelmetlen kiabálását:
- Mi tart ennyi ideig?
Rohantam a szobájába. Ottó Lidenbrock nem volt rossz ember, csak különc és makacs. Ásványtant tanított, de nem különösebben érdekelte, hogy a tanítványai megtanulnak-e bármit is. Amolyan szobatudós volt, aki a saját maga örömére gyűjtötte a tudást. Nem egykönnyen jöttek a szájára a szavak, és hamar dühbe gurult, amikor nyilvánosság előtt kellett beszélnie. Emiatt sokan kigúnyolták, de azt mindenki elismerte, hogy a geológiához és az ásványtanhoz nagyon ért. Tudósok is rendszeresen kikérték a véleményét.