Vidám erdei mesék [antikvár]

Részlet a könyvből: "Korán reggel, amikor a nap is még éppen csak ébredezett, egy medve cammogott el a rókáék tanyája előtt. A róka kint üldögélt a füvön, és azon törte a fejét, hogyan szerezhetne valami finom ennivalót magának meg a kölykeinek. Az éjszaka nem mert bemenni a faluba, mert a múltkor, ahogy az egyik tyúkól környékén ólálkodott, alaposan megtépázták a kutyák a bundáját. - Hová mész, medve koma? - kérdezte a medvétől. - A dolgomra - felelte a medve morcosan. Nem szerette a rókát, mert mindenbe beleártotta magát. Azt meg éppenséggel nem akarta megmondani neki, hogy az erdő mélyén egy öreg tölgyfa odvában vadméhek fészkére bukkant. Már többször járt ott, s mindannyiszor pukkadásig megtöltötte a bendőjét virágmézzel. Még elfecsegné a róka, s a többi medve is dézsmálná a mézet! Jobb ilyenkor hallgatni, megőrizni a titkot."