Zöld füvecske a mezőben [antikvár]

Néhány lapja foltokban megsárgult.
Elmondom ennek a könyvecskének a történetét. Meghalt az almásneszmélyi református szeretetotthon egyik gondozottja Harpakker Gyula. A ház lakói Duának becézték, mert ő maga így ejtette ki a nevét. Megsiratták, eltemették és az intézmény vezetője a Reformátusok Lapja c. hetilapban egy rövid kis írásban búcsút vett Duától. Megírta ki volt ő, hogyan halt meg. Nekrológnak hívják az ilyesmit. Amikor elolvastam az írást megállapítottam, hogy a szerzőnek figyelemreméltó írói tulajdonságai vannak. Könnyed, elbeszélő módszerrel, megjelenítő erővel ad betekintést egy különös világba, a nyomorék, a testi-szellemi fogyatékos gyermekek közösségi életébe. Ebben a pillanatban tudatossá vált bennem, hogy ez a világ talán még soha nem volt irodalmi téma, legalábbis én tudok arról, hogy az irodalom felfedezte volna a fogyatékos gyermekek közösségi életét egy református szeretetotthonban.