Zrínyi Ilona [antikvár]

VISZIK A MENYASSZONYT Az eperjesi országúton hatlovas hintók robognak, mögöttük társzekerek hosszú sora tart északi irányban Bártfa szabad királyi város felé. Előttük tarka ruhás szolgák lovagolnak, kék vagy pecsétviaszszín sörényű - festett sörényű arany-, ezüstszerszámú paripákon. Mellettük piros és sárga csizmás hajdúk, lovászok, díszruhás szolgák nyargalnak, szélben lobogó mentével. Pompázatos keleti mesében vonulnak így; aranysujtásos, ékkőbogiáros, gyöngyfüzé-res, nyest- és nyusztprémes az egész menet. A hintók orsóin strucctoll bóbiták lengenek, belsejükből török szőnyegek, aranyhímes karmazsin bársonypárnák villannak elő. Nagyúr utazik ilyenformán. Magyar nagyúr, országbáró és főrend az Ür 1666. esztendejében, töröktől eltanult, de saját múltjából is hozott, rangját felmutató fényűzéssel. Ür, aki nem dolgozik, nem fizet adót, helyette a jobbágy, a szegény nép izzad és sanyarog. Várak, óriási uradalmak, arany- és drágakő kincsek, külföldnek hizlalt gulyák, hírneves ménesek, tengernyi birkanyájak birtokosa és a föld népének élet-halál ura. Amerre halad kincses menetében végig az országon, török martalócok és német császári zsoldosok haramiakezétől felperzselt falvak vagy nyomorúságos sárkunyhók földbe bújt telepei szegélyezik az utat. Amint kikanyarodik a fenyőerdők közül a kies útra, a könnyű hegyi levegőben, szőlők lejtője alján, mintha mindenki máris részeg volna. Részeg a levegőtől, az