A barna táska [antikvár]

Prológus Az első világháborúról rengeteget írtak és fognak írni ezután is: történészek, szociológusok, regényírók, drámaírók, költők és zeneszerzők igyekeznek immár egy évszázada számot vetni a modern kor ka-taklizmatikus eseményével, a négy évig tartó és megállíthatatlannak látszó mészárlással, rombolással és pusztítással, amelynek során - kiszámíthatatlan és előre kalkulálhatatlan „járulákos kárként" -megsemmisült az újkori Európa évszázados szellemi rendje, társadalmi berendezkedése és politikai rajzolata. Köztük, a háborúról írók között ott vannak - illetve ott voltak -azok, akik elsőként és első kézből, közvetlen tapasztalataik alapján számoltak be a világháborúról. Az egymással harcban álló hatalmak katonái - közlegények, altisztek és tisztek - között sokan írtak ilyen vagy olyan formájú „élménybeszámolót" a borzalom mindennapjairól: a harctéren, majd a hadifogságban, lövészárokban vagy a fogolytábor barakkjában, a ritka nyugalom vagy a szűkös pihenés perceit kihasználva gondosan naplót vezettek, levelek százait írták otthon maradt szeretteiknek, feljegyzéseket készítettek a tapasztaltakról, leírták, gyakran le is fényképezték, hogy miféle idegen népek közé, miféle messzi tájakra vetette őket a háborús sors kegyetlen forgandósága. Szomorú bizonyosság, hogy ma már egyikük sincs az élők sorában - de szerencsére sokuk háborús tanúságtétele fennmaradt, írásban és fényképen rögzített formában, és ma is, száz évvel a történtek után, kézbe vehető és elolvasható. Ebből a könyvből egy ilyesféle tanúságtéteUel ismerkedhet meg az olvasó: Kornis Jenőnek, az osztrák-magyar cs. és kir. hadsereg közkatonájának (később őrvezetőjének) 1914 és 1918 között írt háborús naplójával, levelezésével és elegyes feljegyzéseivel. Ezeknek