A Seuso-kincs rejtélye [antikvár]

A "családi ezüst" Amikor a múlt század végén Szilágyi János György magyar régészprofesszor Kaliforniában, a malibui Getty-múzeumban nézelődött, egy gyönyörű antik ezüsttál felirata láttán így fakadt ki: "Pelso!? Hiszen ez a Balaton római kori neve!" A kérdés azóta is részben megválaszolatlan: vajon hogyan juthattak el a későrómai görög ötvösműhelyek Seuso néven elhíresült csodálatos ezüsttárgyai a Balaton mellől sokezer kilométer távolságra, a tengerentúlra? Első látásra az emberiség történetében nem ritka, megannyi drágaság kalandos, gyakran emberhalállal is kísért sorsára tippelhetünk. És valóban. A Seuso-ezüstök története bár hasonló, de fordulatai a legtöbb obligát kincs-sztorit is felülmúlják. Ugyan nincsenek benne kalózok, ármányos vadnyugati hősök, rum gyötörte vad tengerészek, hidegvérű, angolszász James Bondok, annál inkább szorgoskodtak ez ügyben nagyhatalmú közel-kelet-európai titkosszolgálatok.