Az elitklub [antikvár]

A Forum bejárata egy piros színű ajtó, amit valaki résnyire kitámasztott egy utcakővel. A pincehelyiségbe vezető lépcső szokatlanul meredek. Két nő jön elénk, és üdvözöl minket. Megkérdezik, beakasztjuk-e a kabátunkat a ruhatárba, de nem akarjuk. Az egyenesen előrefelé vezető folyosó le van zárva: ez vezet a nagy előadóterembe, középen a négy szögletes oszloppal. Balra tartunk, a kiállítóhelyiség irányába, egy ablaktalan, fehérre festett falú terembe. Belépünk, és körülölel a csak templomokban és kiállításmegnyitókon tapasztalható, halkan duruzsoló csend. Azonnal megpillantom Jean-Claude Arnault-t. Sötét kabátot visel. Egyik kezében borospohár. Karjait kissé széttárva áll néhány barátja gyűrűjében. Jean-Claude Arnault kutatón néz minket, ahogy belépünk, majd felemeli a hangját. Idővel rájövök, hogy a mondat, ahogy felkiált, és a helyzet, amit így létrehoz, sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt abban a pillanatban felfogom. - Odasüssetek, lányok jönnek!