Csillagos életek [antikvár]

ELŐSZÓ Két évvel ezelőtt jelent meg a Csillagos házak. Emberek, házak, sorsok című könyv, amely közel kilencven visszaemlékezést tartalmaz. A visz-szaemlékezők jelentős része gyermekként került csillagos házba, és élte meg a vészkorszak borzalmait. Az elbeszélt történetekből egyértelműen kirajzolódik a zsidó családok közös sorsa: munkaszolgálat, csillagos ház, óbudai téglagyár, gettó, deportálás. Megdöbbentő, hogy a véletlen, a szerencse milyen nagy szerepet is játszott az emberek sorsának alakulásában. A történeteket olvasva óhatatlanul felmerült a kérdés, mi történt velük a holokauszt után. Mi lett azokkal a gyerekekkel, akiknek a gyerekkora elveszett, akiknek nem a gyermeki gondtalanság, öröm, boldogság adatott meg, hanem a félelem, a rettegés, a bizonytalanság. Az 1945-1989 közötti időszakban a zsidóság tabutéma volt. Általános jelenség vok, hogy az érintettek nem beszéltek a zsidóságukról, zsidó származásukról, identitásukról. Nem beszéltek, és talán nem is gondoltak ezekre. A holokauszttúlélők zöme magába zárta a vele és a családjával történteket, gyerekeiknek - téves meggondolásból, talán védelmük érdekében - nem beszéltek erről. A rendszerváltozás radikális változást hozott e tekintetben, az emberek elkezdtek e kérdésekkel foglalkozni, beszélni róluk. 1989 után kinyik a világ, a szabadság az identitás szabadságát is magával hozta. A második és harmadik generáció elkezdett komolyan érdeklődni családja múltja, a zsidó történelem és kultúra iránt. Ezzel párhuzamosan a zsidó infrastruktúra is fejlődött, virágzásnak indultak a zsidó intézmények, újabb és újabb iskolák, kulturális központok, i^úsági szervezetek alakukak. Ugyanakkor a változások ellenére kevés kutatás folyt e témakörben. Bár a holokausztirodalom gazdagabb lett, egyre több visszaemlékezés lát napvilágot, keveset tudunk arról, hogy a holokauszt hogyan befolyásolta az azt túlélők további életét. Fontos kérdés, hogy milyen 11