Indul az én bakterházam [antikvár]

A világmegváltásra nincs kereslet! De nehogy azt higgyék ám, hogy én erre most jöttem rá. Tudom már gyerekkorom óta. (Persze, akik most rám néznek, el sem hiszik, hogy valamikor én is voltam gyerek. Pedig még fényképem is van róla, de hagyjuk...) Jó, most már könnyű - így utólag - mert mostanság csak avval múlatom az időt, hogy hallgatom a fű növését. Meg esetleg keresgélem a kákán a csomót. De régen! Olyan kalandosságokon mentem én keresztül, hogy ahhoz tényleg erős idegek kellenek. Még ha csak elolvasni is. Például: amikor Béla néni ráfogta a döglött légyre, hogy alszik. De ne szaladjunk a dolgok elébe. Olvassák csak el, nem fognak hinni a szemüknek!