Katolikus pápák - Eltitkolt bűnök és botrányok [antikvár]

Részlet: AZ EGYHÁZ VÁLSÁGA, AVAGY A VATIKÁN TITKOS KINCSE Az egyház mindig szilárd helyet foglalt el az emberek életében, éppúgy, mint a társadalom rendjében. A reneszánsz emberek egyházukat intézményként, hierarchiaként, nem pedig Isten népeként élték meg. A hivatalos egyház hatalma rendkívüli mértékben megnőtt. A katolikus egyház formálisan a szigorú moralizmus alakját öltötte magára, amely a bűn és halál, a tisztítótűz, a pokol és kárhozat révén bűntudatban tartotta a híveket, és a klérus általi fel-oldozástól tette őket függővé. Olyan egyház jött létre, ahol a félelem teológiája és a kínok lelkipásztorkodása uralkodott. A pápaság uralma világosan tetten érhető, mely a fent és lent, az elit papság és a tömegek kibékíthetetlen ellentétén nyugszik. Kétség nem férhet ahhoz, hogy az egyházi konfliktusok szervesen illeszkednek az akkori Európa zűrzavaros, kaotikus politikai közegéhez. Az egyház elveszítette kiszámíthatóságát, ezzel együtt a világnézeti kötődés és az erkölcsi tekintély is alapjaiban látszott megdőlni, és nem volt többé abban a helyzetben, hogy elképzeléseit érvényre tudta volna juttatni. Ha megpróbáljuk számba venni az egyház válságát előidéző okokat, akkor beszélni kell a reneszánsz pápák és a klérus életviteléről, a javadalomhalmozásról, az egyházi hivatalok adás-vételéről, azaz a simóniáról és az elkövetett, valamint a jövőben elkövetendő bűnökért kirótt penitencia pénzért történő megváltásáról, vagyis a búcsúcédulák árusításáról. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a válság jelei nem a reneszánsz egyházfők pontifikátusával törtek felszínre, a krízis tulajdonképpen már a XIII. század végétől kezdett markán-