Mérföldkövek ködben [antikvár]

1. részA CSALÁDAz első mérföldkő megérintéseHa \'an szerencse az életben, talán a legnagyobb az, hogy sohasem tudjuk, mi vár ránk. Szeretjük, ezért várjuk a nagyszerű dolgokat. A múlt pedig, különösképpen nemzetünk múltja, úgy él bennünk, mint elődeink dicső tetteinek láncolata, ameljTC illik, sőt jó büszkének lenni. Ám ha az egyéni életutak alakulását vesszük szemügwe, hamar rájö\áink, hogy mindannyiunk sorsa megszámlálhatatlan menmiségű véletlennek és próbatételnek a függvénye. A legnagyobb kihívás pedig az, hogy a megpróbáltatások közepette mennyire tudunk embernek maradni.Mindnyájan beleszülettünk valamiféle közegbe, családba, nemzetbe, társadalmi rétegbe, földrajzi miliőbe, amelyek életre szólóan meghatározzák kötődéseinket, személyiségünk alakulását, ragaszkodásunkat és ellenszenvünket mindenhez, ami közvetlenül vagy csak közvetve érint bennünket, legyen az múlt, jelen vagy a jövőre vonatkozó következtetés. Minden, amit érzékelünk, érzünk, hatást gyakorol ránk még akkor is, ha a legtöbbjét nem tudatosítjuk. Vannak emlékek, amelyektől ha akarnánk, sem tudnánk megszabadulni, függetlenül attól, hogy az életben maradásunkért, kisebb-nagyobb közösségeken belüli szerepvállalásainkért folyó küzdelmeinldiez kötnek-e bennünket, vagy csak a kíváncsiságunkat ébresztették fel valami iránt. Szinte mindegy. Sorsunk alakulására mindeg>dlmek hatása lehet.1960-ban Muzslára kerülve kételkedve hallgattam azt a legendát, miszerint a falu Párkány felőli szélén, a bozóttal benőtt széles árkot azért hí\ják Szent István völgyének, mert első királyunk a kíséretével ott szokott megpihenni. Szomjukat pedig az Úrkútjának nevezett