Orosz napló [antikvár]

Előszó Ha annak tudatában olvassuk az Orosz naplót, hogy milyen szörnyű véget ért Anna Politkovszkaja élete - orvul meggyil- ^' kelták annak a moszkvai tömbháznak a lépcsőházában, amely- , ben lakott -, olyan érzésünk támad, mintha a könyv előre meg- ^ ¦ jósolná, hogy szerzőjét semmiképp sem hagyhatták életben. Hiszen e kötet lapjain olyan mély sebeket ejtő, pusztító hatású \ igazságokat tár fel és tesz közszemlére Vlagyimir Putyin elnök |' > rezsimjéről - ahogy azt már korábbi írásaiban is megtette -, ?', ' hogy valakinek egyszerűen muszáj volt megölnie őt, méghozzá |; _ inkább előbb, mint utóbb. Bizonyos fokig már az is kész csoda, hogy annyit élhetett, amennyit élt. Az pedig még inkább kész csoda, hogy a posztszovjet éra zűr- zavaros éveiben akadt egy újságíró, aki szinte egy személyben I • és a modern Oroszország számtalan más gaztettére. Az általa I j leleplezett viselkedésmódot, amely az e könyvet alkotó feljegyzéseiben is elénk tárul, irdatlan mennyiségű, rendszerszintű politikai és emberjogi visszaélés jellemzi. Hiszen naplóról van szó, amelyet Anna Politkovszkaja a 2003. decemberi tisztátalan parlamenti választásoktól 2005 végéig, illetve a beszláni iskolaostrom utóéletéig tartó időszakban vezetett. Az Orosz napló olvasása közben szöget ütött a fejembe, mi a fenének is működtetünk mi követségeket Oroszországban. | Hogy hunyhattak szemet vezetőink oly makacsul afelett, hogy f miben sántikál Putyin, ha egyszer pontosan tudták? Talán a gázéhséggel magyarázható ez? Vagy azzal, hogy hasznot akar-tak húzni az orosz állami vagyon botrányos kiárusításából, V