Pokoljárás [antikvár]

A miniexpedíció tagjai majdnem elvesztek a végeláthatatlan hómezőkön, rátaláltak egy igazi jégbe fagyott szovjet városra, vacogtak a -25 fokos hidegben, aztán útjuk végén valóra váltották nagy álmukat: a jegesmedvék földjén ma már hivatalosan is áll a magyar bázis, egy pici magyar terület. Ruandában - ami maga az igazi földi pokol - alig száz nap leforgása alatt egymillió embert mészároltak le bozótvágó késekkel úgy, hogy erről a világ szinte tudomást sem vett. Apró amatőr kamerájával Tvrtko eljutott Közép-Afrika legfélelmetesebb helyeire, börtönökbe és vesztőhelyekre, hogy megmutassa, mire vagyunk képesek mi, emberek. A Pokoljárás egyik tragikus fejezete a legszebb, legmeghatóbb történet is egyben. Az évszázad kézilabdázója egy mérkőzésen olyan szerencsétlenül ütközött magyar védőjével, hogy azonnal kómába zuhant. 131 nap után ugyan magához tért, de újra meg kellett tanulnia enni, ülni, járni; újra kellett tanulnia élni. S mindeközben így, nagyon betegen a legjobb barátjává fogadta azt az embert, akivel annak idején tragikusan összeütközött. A Pokoli történetek sorozat legújabb kötetének segítségével utazzuk körbe együtt a földet Afrikától Amerikáig, Tatabányától a Spitzbergákig. A legizgalmasabb kalandok most önre várnak!