Reform-kor? [antikvár]

„Minden ​eddigi könyvem eleve könyvnek készült: már az első mondatok leírásakor többé-kevésbé előttem állt a teljes élet. Két útirajz – egy Angliáról, egy a jugoszláv Adriáról; két szociográfia – szülőföldem három egymásra utalt kistájának, a Bodrogköznek, a Hegyaljának és a Tokaji hegységnek a monográfiája s egy könnyebb hangvételű a Velencei-tó mellékéről; egy interjúkötet az 1970-es évek közepének égető kérdéseiről vezető személyiségekkel; egy Örkény-pályakép; valamint legutóbb negyedszáz régi magyar világjáró entológiája, amelyben a választott szemelvényeket, útirajzrészleteket életrajzi bevezetés kíséri. Hét könyv után a nyolcadik az első, amelynek valamennyi darabját csak a közvetlen megjelenésre gondolva írtam: melyik sajtóorgánumban, mikor adhatom közre, természetesen minél hamarabb. És csak 1985 végén éreztem úgy, hogy talán egymás mellé kellene raknom egy bő esztendő termésének javát. Egy publicista 12-15 hónapjáról kap hát képet az olvasó. Mi foglalkoztatta, mit vizsgált, merre próbált nyomozni, mi hozta indulatba. Egy olyan esztendőben, amely könnyűnek mondható, és amely arra se kínált biztosítékot, hogy utána már csak jobb lehet. Amelyet azonban aligha lehet önmagában nézni, és csak a legégetőbb gondok feltárása jegyében. Bármennyire körmünkre égtek is a tennivalók, elodázhatatlan annak kutatása is, ami ehhez az évhez vezetett, csak így próbálhattunk a továbblépés útját keresni. A fölragadott szálak közül némelyik a közelebbi-távolabbi múltba vezet; némely téma fölvetése talán pillanatnyi érvényű csupán; némely fejtegetést eleve behatárolt a kötött hely, ahová mérve készült az írás. Nem hinném, hogy ennél többet kell itt mondanom. Úgyis hiába minden ajánlás, ha ami a könyvben van, nem áll meg nélküle is.” (Lázár István)