Tarkólövés [antikvár]

Házilag készített nylon borítóval. Volt könyvtári példány.
- Mindig emlékezetes számomra, ha átmegyek Abdán, mert többszörösen is drámai és megrendítő volt az ottani első, az 1954-es decemberi este. Egy vértanú költőről kellett beszélnem. Arról, akit már kezdő versíróként is nagyon szerettem. De azért is emlékezetes, mert először kellett nyilvánosság előtt rögtönöznöm - íróként. Örkény István és Abody Béla azzal az érvvel "löktek ki" szinte a színpadra, hogy "költőre csak költőnek szabad emlékezni". Ezt az érvet el kellett - szívdobogás közben - fogadnom. Ha visszagondolok rá, volt ebben a "pályatársi erőszakban" valami különös kíváncsiság is: no lássuk csak, mit is tud ez a fiatal költő mondani falun a közönségnek. Ma már - szerencsére - csak az izgatottságomra és a gyomorremegésemre emlékszem. De talán az segített akkor fogalmazni nekem. Úgy rémlik ennyi idő után, hogy ez a feszültségem átcsapott a közönségre is, mert a dadogásomból is megértették, hogy egy készülő költő beszél a nagy költőről. Többször írtam azóta Radnóti Miklósról, de ahányszor leírom a nevét, mindig felidéződik ez a távoli abdai este. (Csoóri Sándor, Budapest)