Üldözöttek gyűjteménye [antikvár]

Gordes Mint kiderült, nem közlekedett vonat abba a faluba, ahol Chagallék éltek; egy újabb komplikáció, amire elmulasztott felkészülni. Meg kellett fizetnie egy motoros fiút, hogy elvigye az állomástól Cavaillonba; tíz mérföld agyrázkódtató tempóban, a keskeny bakhátas úton. Kétoldalt szőlőkkel, levendulával és olajfákkal sávozott okkerszín dombok emelkedtek, felettük fehér vénákkal befutott vakító égbolt feszült. Orrában érezte a fiú bőrkabátját és a szénné égetett burgonya szagát, a házilag pancsolt üzemanyag kipárolgását. A fiú leparkolt a falu lábánál, várta Varian frankjait, majd elszáguldott a távolba, mielőtt egyeztette volna vele a visszautat. Gordes utcái, ahogy belevájtak a Luberon-völgy fölé emelkedő, pecsenyére sült mészdombok közé, nem sok árnyékot kínáltak. Bármit megadott volna, hogy újra Marseille-ben lehessen, maga előtt egy pohárka Aperollal, miközben a Canebiére-en parádézó matrózokat és bakfisokat, gengsztereket és fűszerárusokat nézi. Chagallék csak azzal a feltétellel egyeztek bele a találkozóba, hogy szóba se hozza a kivándorlást, de hát mi másról beszélhettek? A nácik már hónapokkal korábban elfoglalták Párizst, most könyveket égettek Elzász utcáin, és tetszésük szerint bárkit átkergethettek a határon. Chagallék legalább fogadják; ez is valami. Mégis, ahogy elérte a házat, egy régi katolikus lányiskolát a rue de la Fontaine Basse-on, le kellett küzdenie magában a vágyat, hogy sarkon forduljon. Ajánlólevele, ha bárki elkérte, kimerült az európai történelem fanatikus ismeretében, a vágyban, hogy kiszabaduljon New York-i íróasztala mögül, és a csalódottságban, amit hazája elszigetelődése váltott ki belőle. Mégis ez lett a küldetése; önként vállalta. S ami még több: hitt abban, hogy képes rá. Felemelte kezét, és bekopogott. Szembogár bukkant fel a kukucskálónyílás rézkarikája mögött, mielőtt a csíkos kötényt viselő lány beengedte. Sötét hajfürtjét csavargatta mutatóujjával, míg elárulta neki a nevét és jövetelének okát, azután végigvezette egy folyosón, ki egy udvarra, ahol kövezett ösvény futott egy háromszögforma árnyfohhoz. Idekint, egy terítő nélküli asztalnál