Menjen, doktor elvtárs! [antikvár]

BEVEZETŐ A velem élő történelem néhány mozaikja jelenik meg ezeken az oldalakon, felelevenítve kedves történeteket, kellemes epizódokat, életem egy-egy darabját - bevilágítva az emberi kapcsolatok mély, tiszta, őszinte forrásaiba, a másik iránti tisztelet, szeretet és megbecsülés semmi mással nem pótolható megnyilvánulásaiba. Amikor tollat fogtam, a megélt valóság leírása vezetett. Az igazat, csakis az igazat elmesélve abból a korszakból, melyet ma a különböző politikai eróTc sajátos jelzólckel illetnek, mely számomra és több, más generáció számára is - összes hibájával és tévedésével együtt - egy élhető, emlékezetes, felejthetetlen korszak volt. Ezek a mozaikok hozzám tartoznak, életem szerves részét képezik, ezek az enyéim, s történéseit boldogan mesélem, ölelem magamhoz, mint forrást és tanút, egy küzdelmes és felemelóen szép időszak kitörölhetetlen emlékeit. Nyilvánvalóan nehézségeink, gondjaink, hiányosságaink, tévedéseink és hibáink is bóven voltak. De aki azokban az évtizedekben dolgozni, tanulni, alkotni és sok munka közepette ugyan, de kiegyensúlyozottan élni akart, azt jobban és színvonalasabban tehette, mint történelmünkben korábban bármikor. A leírt történetek az élet egy-egy kellemesebb, derűsebb eseményeit rögzítik, hitelességét a még élő tanúk bizonyítják, igazolják, még akkor is, ha ma már rájuk nézve nem mindig kedvező a megvilágítás, a „tényfeltárás". A leírtak nem fantázia szüleményei! Nem kitalációk! Nincsenek vádlottak, vádlók és jogosan vagy jogtalanul elítéltek! Élő, alkotó emberek képei, cselekedetei villannak fel néhány perc erejéig és remélem, magukkal hozzák a derűt, a mosolyt, a kacagást.