100 novella I-II. [antikvár]

Részlet a kötetből: Lajcsi huszár Az Érdekes Újság novellapályázatán az első díjat nyerte. Az öregember a községházán járt, mivelhogy levelet kaptak, aztán elvitte felolvastatni a jegyző úrhoz. Visszatérendő lévén, torkaszakadtából kiáltott hátrafelé a kertbe, ahol az öregasszony bíbelődött: - Gyere mán, gyere, nagy baj van annyuk! Az öregasszonynak a lábai gyökeret vertek a szó hallatára. A ráncos fehér arca egy árnyalattal még fehérebb lett az ijedelemtől... hogyne, a Jézus Krisztus szent névére, amikor egyre-másra jönnek a faluba az írások, hogy ma ennek, máskor amannak a gyerekeivel esett baj: egyik-másik orosz rabságba, némelyike meg a Szentlélek Úristen mennybéli országába került, egyenesen a csatáknak dicsőséges világából... Hogyne, a Jézus Krisztus szent nevére, mikor a Lajcsi gyerek is oda van már vagy tíz hónap óta és aztán csak az a nagyon jó Isten tudja, mi következhetett be irányában annyi hosszú idők után... Amennyi könny megmaradott a szívében hatvan esztendő óta, az most mind egy cseppig a szemébe sietett. Csak éppen annyi kellett még, hogy száját szólásra nyissa, menten megeredtek volna a tíz hónap óta igen-igen járott útú csatornák: a zsilipjük ott szorongott belől a nyaka táján... Az öregember feléje totyogott, apró, nehézkes léptekkel.