A fáraó átka [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az ügyeletes orvos töltött magának a kávéból a pihenőszobában, majd a közeli pulton álló kávéízesítő doboza után nyúlt, de meggondolta magát, és inkább szójatejet vett elő az ütött-kopott laboratóriumi hűtőből. Egy kis műanyag kanállal megkavarta a kávét, aztán a szürke linóleumpadlón odasétált az egy kupacban álló súlyos fotelekhez. A nyitott ajtón át a megszokott zajok szűrődtek be odakintről: kerekes székek és tolóágyak zörgése, műszerek sípolása és pittyegése, a hangosbemondó monoton hangja. Deguello, egy harmadéves rezidens hosszú lábaival elnyúlva két egymás mellé tolt, kopottas huzatú fotelben pihent. Jellemző - gondolta az orvos. A rezidensek képesek azonnal elaludni bárhol, akár fekvő, akár álló helyzetben, a legkényelmetlenebb pozitúrában is. Ahogy letelepedett fiatal kollégája mellé, a rezidens abbahagyta a horkolást, és kinyitotta a fél szemét. - Helló, doki - mormolta. - Hány óra van? Az orvos felnézett a távolabbi fal mentén sorakozó öltözőszekrények fölött lógó faliórára. - Háromnegyed tizenegy. - Te jóságos ég! - nyögött fel Deguello. - Ezek szerint csak tíz percet aludtam. - De legalább sikerült valamennyit pihennie - jegyezte meg az orvos a kávéját kortyolgatva. - Csendes éjszakánk van. Deguello megint lehunyta a szemét. - Volt két myocardiális infarktus, egy nyílt koponyatörés, egy sürgős császármetszés, két meglőtt személy, egyikük kritikus állapotban van. Volt egy harmadfokú égés, vesét ért késszúrás, egy egyszerű és egy összetett törés. Egy öregúr a hordágyon kapott stroke-ot. Volt oxikodon-, metamfetamin-, valamint amfetamintúladagolás. És ez ind... - Deguelloo az órára pillantott - ...az utóbbi másfél órában."