Bővebb ismertető
Gerinc fakult, megtört, lapél maszatos.
Juliette Benzoni a kortárs francia történelmi regényírók egyik kiemelkedő alakja. Női Merle-ként tartják számon, s ma már több mint ötven könyv fűződik a nevéhez. Műveit hosszan tartó kutatómunka előzi meg, s a cselekmények pontosan megrajzolt történelmi keretbe illeszkednek. Regényei az egész világon rendkívül kedveltek. X. Károly uralkodása idején, az 1827. év végén Párizs városának bizonytalan és zavaros viszonyai között különös bűntény történik. A szóbeszéd szerint, miután Granier de Berny bankár egy estélyen félreérthető helyzetben találta feleségét egy férfivel, megölte asszonyát, majd öngyilkos lett. Egyetlen leányuk, Hortense bölcsőjénél valamennyi jó tündér megjelent - a Gazdagság, a Szerencse, a Szépség -, de a tragikus események nyomán a fényes jövő egy csapásra semmivé válik. Szülei halálának körülményei még messze nem tisztázódtak, amikor el kell hagynia Párizst, hogy Auvergne-ben nagybátyja, Lauzargues márki sötét kastélyában temesse el jövőjét. A kastély felé vezető úton, egy csapat ijesztő farkas nyomában feltűnik egy fekete hajú, kék szemű férfi, Jean... Természetesen most is a történelemből jól ismert személyiségek, ellenségek és barátok, szerelmesek és árulók bonyolítják a történetet, amelyet az írónő kötetről kötetre fűz majd tovább.
Juliette Benzoni szülei 1935-ben telepedtek le Saint-Mandéban, amikor leányuk már tizenöt éves volt. A romantikus, történelmi ihletésű irodalom felé kilencéves korában fordult a kis Juliette. Ekkor került kezébe Jeanne d’Arc története, és ezzel meg is pecsételődött a kislány sorsa.
Ettől kezdve egyre jobban elmélyült a középkor és a reneszánsz időszakában, s többé nem tudott szabadulni ettől a szenvedélyétől. Azonban nem vezetett olyan egyenes út az íróvá válás felé. A háború alatt Juliette ápolóként dolgozott, de már ekkor elkezdett újságoknak írni.
Első férje, Maurice Gallois dijoni orvos jóvoltából bekerült a bourgogne-i társaságba, és két gyermekük is született. Hosszú-hosszú órákat töltött könyvtárakat bújva Bourgogne középkori történetének tanulmányozásával. Olvasmányai során bukkant rá az Aranygyapjú Rendjének történetére, melynek nyomán később megszületett a Catherine-regényciklus.
Néhány évvel a felszabadulás után az írónő elveszítette férjét, és Marokkóba ment, ahol férje családja élt. A Radio-Internationale szerkesztőségének tagja lett. Ez idő tájt ismerkedett meg második férjével, Benzoni kapitánnyal. A sors már nászútjuk elé is akadályokat gördített, mivel férjét Indokínába vezényelték, így az írónő édesanyjával utazott Capri szigetére.
Az írónő ezt követően Párizsba ment és teljes erejével az újságírásba vetette magát. Párhuzamosan volt munkatársa a L’Histoire pour tous (Történelem mindenkinek), a Journal du Dimanche (Vasárnapi Hírek) és a Confidences című lapoknak és folyóiratoknak, valamint számos történelmi tárgyú cikket is írt. Gérard Gauthier szerkesztő felkérésére egy folytatásos sorozat forgatókönyvének megírásába is belekezdett, ám ez túlnőtt önmagán és a Catherine-ciklus regényeinek megírására sarkallta az írónőt.
Azóta évente átlagosan egy-két új kötettel jelentkezik Juliette Benzoni. Regényei azon felül, hogy kitűnő stílusban megírt, kitűnő történetek, alapos történelmi háttérkutatásokra, hiteles forrásokra épülnek. Így a szórakoztatáson felül segítenek az olvasóknak jobban megismerni az adott kort, s nem csupán a történelmet illető részletességgel, hanem a konyhaművészet, a zene, a művészetek szempontjából is.