A főcsapástól délre [antikvár]

Részlet a könyvből: "Éjszaka hűvösre fordul az idő. A derült égbolton sziporkáztak a csillagok. Magasan, csillogó, szinte megolvadt kör középén, telihold szórta hideg fényét, alatta, a földön gyéren ültetett csupasz fák vékony árnyai rajzolódtak ki. Az első vonal fölé néha-néha rakéta röppent, ilyenkor életrekeltek, összekeveredtek, a megriasztott árnyak, s elhalványodtak a csillagok. Amikor a rakéta kihunyt, az átfagyott őrszem kimászott a sötét árokból, hogy a fedezékből kinyúló kályhacsőnél megmelegedjék. Szembefordult vele, háttal állt hozzá, leült, elégedetten felnyögött, két kezét a füst fölé tartotta, és a nyakában himbálózó géppisztoly meg-megcsillant a holdfényben."