A folyók asszonya [antikvár]

Beaurevoir vára, Arras környéke, Franciaország, 1430 nyara - tele A lány, ez a furcsa hadizsákmány a cella sarkában ül az alacsony zsámolyon, engedelmes, mint egy kisgyermek. A lábánál, a szalmára letett óntányéron ott az ebédje maradéka. Látom, hogy a bácsikám nagy szelet húsokat küldött neki, sőt, még fehér kenyeret is a saját asztaláról, de ő alig evett belőle. Azon kapom magamat, hogy alaposan végigmérem, fiús lovaglócsizmájától a rövidre vágott, barna hajára húzott férfisapkáig, mintha valamiféle egzotikus állat volna, amelyet azért fogtak be, hogy mutogassák; mintha valaki egy oroszlánkölyköt küldött volna a messzi Etiópiából családunk, a nemes Luxemburgi família gyűjteményébe. Mögöttem egy hölgy keresztet vet, és azt kérdezi suttogva: - Boszorkány ez a lány? Nem tudom. Honnan szokták ezt tudni az emberek? - Ez nevetséges - jelenti ki határozottan apám nénje. - Ki parancsolta meg, hogy verjék láncra ezt a szegény teremtést? Azonnal nyissák ki az ajtót! A férfiak izgatott suttogással próbálják egymásra hárítani a felelősséget, azután valaki elfordítja a nagy kulcsot a cellaajtó zárjában, és apám nénje bevonul. A lány - tizenhét-ti-zennyolc éves lehet, csupán pár évvel idősebb nálam l| felnéz tépett frufruja alól, amikor az úrnő megáll előtte, aztán lassan feltápászkodik, leveszi a fejfedőjét, és esetlenül térdet hajt. - Én Jehanne vagyok, Luxemburg kisasszonya mondja apám nénje. - Ez itt Jean de Luxembourg vára. - Ezután a nagynénémre mutat: - Ő Jean gróf felesége, a vár úrnője, Jehanne de Bethune, ő pedig itt az unokaöcsém lánya, Jacquetta - int felém. 11