A gonosz génje I. [antikvár]

Prológus Etiópia, Ogaden tartomány, Harar, 1978. január 28. A sikeres fiatal diplomatának fel kellett cserélnie Szajnára néző irodáját és a szomszédos Latin negyedben lévő, korszerűen berendezett legénylakását egy albérletre. A szegényesen bútorozott szobát, ahol öntöttvas falikút helyettesítette párizsi fürdőszobája kényelmét, az ostromlott Harar óvárosában, egy idős amhara házaspártól bérelte. Hagyományos vendégszeretettel fogadták a jól megtermett európai fiatalembert, a szovjet katonai tanácsadók tolmácsát, aki a városparancsnokság ajánlására keresett szállást náluk. Gregorij Tabakov a szíriai Tartuszban lévő szovjet támaszpontról egy katonai szállítógépen érkezett Hararba. Igazolványában olvasható neve, egyike volt az álcázott küldetéseken használt álneveknek. Etiópiai kiruccanásáról nem tájékoztathatta családját. El kellett vágnia minden szálat ami Párizshoz kötötte, ahol még a névjegyén „kulturális tanácsadó" beosztás szerepelt. Valójában a GRU párizsi rezidense volt. Új küldetése felért egy büntetéssel, pedig nem szolgált rá. A moszkvai vezetés ezzel keveset sem törődött. Ök úgy gondolták, elég egyet csettinteni és a tehetséges nyelvész elkezd folyékonyan beszélni egy számára ismeretlen nyelven. A csettintés november negyedikén védett telefonvonalon érkezett. Tíz napot adtak Gregorijnak, hogy párizsi irodáját átadja és felkészüljön afiikai útjára. Először örült, hogy a telet Afrika „szarván", az Egyenlítőhöz közel töltheti. Miután tájékozódott küldetése helyszínéről, lelohadt a lelkesedése. 1885 méter magasan lesz a tengerszinttől, és pulóverét is magán hagyhatja a bőrdzsekije alatt. Egy vékonyka angol-amhara szótárat a Sorbonne könyvtárából „kölcsönzött ki", szégyenszemre az inge alá csúsztatva.