A halászó macska uccája [antikvár]

Részlet a könyvből: "Bécsben ki kellett szállni a vonatból és hosszú villamosúton átkerülni az Ostbanhofról a Westbanhofra. Az apa, három évvel ezelőtt, még a háborúban, két hétig a bécsi kórházban feküdt. Comblövése volt, az ágyból ki nem mozdulhatott, aztán szállították haza, Magyarországra - mindegy, két hetet mégis Bécsben töltött, és most a bennfentes biztonságával magyarázott. - Bécs - mondta a három gyereknek és szélesen kimutatott a villamos ablakán. - Jól nézzétek meg, mert ki tudja, kerülünk-e még erre valaha. Ez egy nagy ucca... a nevére már nem emlékszek.... nemsokára a Dunához érünk. De itt csak vékony, nyavalyás ki Duna van, nem akkora, mint odahaza. Látjátok! A villamos átcsörömpölt a Donaukanalon. A gyerekek felélénkültek a Duna szóra, a csatorna szürkés vizének láttára, feltérdeltek a padra, mint odahaza. Anyjuk, a csomagokat féltette, tologatta a pad alá."