A hallgatag mélyből [antikvár]

Kiadói védőborító kissé szakadt.
Szemes ​Zsuzsa 1950-ben született Túrkevén, s itt végezte az általános iskolát is. 1967-ben került Csepelre, ahol 1974-ben szakmunkásvizsgát tett. 1979-ben szerzett diplomát a tanárképző főiskolán. Az írónő első kötete társadalmunk „mostahagyermekeire" hívja fel a figyelmet; azokra a jóléten és civilizáción kívül rekedtekre, akiknek felemelkedési lehetőségeit több évszázados örökség tehertételei csökkentik. Szemes Zsuzsa a regény központi figurájának, a tizenéves pusztai vadócnak, majd segédmunkásból szakmunkássá váló lánynak a sorsában modellértékű életutat példáz. Az élet minőségének lassan tudatosuló, de dacos következetességgel végigvitt megjavításáról szól ez a könyv; arról, hogy másképpen is lehet – akár a látszólag meghatározó körülmények ellenére is. Szemes Zsuzsa nagy hitelességgel eleveníti meg e rendhagyó „karrier-történet” egyes állomásait; átható nyelvi erővel s az ábrázolt életanyag mély ismeretével. Tömören, nyersen fogalmaz, tudatos írói fegyelemmel zárja rövidre a regény epikus szálait, mégis képes kitágítani azt a viszonylag szűk társadalomképet, melyet A hallgatag mélyből az olvasó elé vetít. A pusztai emberek, gyári segédmunkások, nyírségi cigányok, az építőipar ingázói valamennyien egy-egy lehetséges, szociológiailag is hiteles típust képviselnek, meggyőzően érzékeltetve, hogy e felszínesen gyakran homogénnak ítélt réteg valójában mennyire sokszínű, a kulturális és erkölcsi értékeknek milyen széles skáláját ütközteti egymással való kapcsolataiban. A munkásélet kemény hétköznapjairól szól ez a regény, azoknak az embereknek a hétköznapjairól, akiket a rideg statisztika a „hátrányos helyzetűek” kategóriájába sorol. Az ő arcukat mutatja fel az írónő, nem kimondva, de minden sorával sugallva, hogy sorsukon a szervezett, intézményes társadalmi segítség is csak akkor változtathat, ha ők maguk nyitottan és öntudatra ébredten készek befogadni és elfogadni mindazokat a javakat és értékeket, melyek adottak ugyan, de megszerzésük, illetve a velük való azonosulás szinte naponta teszi próbára az embert.