A harcos szíve [antikvár]

Harcolni kötelesség Ibn Khaldún, a halhatatlan tunéziai történész mondta, hogy az események néha ellentmondanak az egyetemes eszmének, amelynek meg szeretnénk feleltetni őket, az analógiák pontatlanok, a személyes tapasztalat pedig csalóka. A. J. Liebling: A semleges sarok Minden tehetségnek küzdve kell kibontakoznia. F. Nietzsche: A homéroszi versengés, 1872 (Molnár Anna fordítása) A Samrong - a Bangkoktól egyórányira eső Bang Pliben - szutykos, ütött-kopott, magas mennyezetes stadion betonpadlóval, összehajtható székek soraival és jellegtelen közönséggel, akik Singha sört isznak, és Krum Thip cigarettát szívnak. Az imént lett vége egy meccsnek, a fényesen kivilágított ring üresen áll. Most jövök én, ezért odafordulok Johannhoz, a köpcös, kigyúrt és kopasz belgához. - Akár győzök, akár vesztek, nyomj egy sört a kezembe, amint kimászom a ringből. Kényszeredetten mosolyog, és biccent. A nyakamat nyújtogatom, mint egy igazi bunyós, ahogy átlépek a cinóbervörös köteleken. Köntösömet thaiokra méretezték, akik 65 kilósán harcolnak; beolajozott combomat is alig takarja el. Tetoválásokkal borított ellenfelem ügyet sem vet a visongó közönségre, én pedig ügyet sem vetek rá, még ha magamon érzem is szúrós tekintetét, ahogy megpróbál bevonni a „ki pislog elsőként" versenybe. Képtelen és hihetetlen módon izgatott vagyok, csak az a tudat nyugtat meg, hogy ameny-nyire lehet, felkészültem legelső mérkőzésemre. Nem kell törődnöm ellenfelem kötekedésével, hiszen úgyis mindjárt kiderül, melyikünk a keményebb. Leküzdöm a késztetést, hogy rámosolyogjak. Nem áll szándékomban ártani neki. 9