A hegyek elmozdulnak [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az asztalon három szál üvegházi rózsa fekszik, aranyszállal átkötve, selyempapírba bugyolálva. S a tükörnél Imre szépítgeti magát. Kimosakodott szépen a gyári porból, percekig sikálta fekete ujjait, mert beissza abba magát az olaj. Így is megmarad a barnasága, ha halványan is. De neki nem is annyira a kéz a fontos, a körme kimoshatatlan feketéje hűvösen hagyja. Elviseli, mert arra nem adnak a lányok. A legény nem azzal hódít. Imre legalább is így gondolja. Hanem a hajzat, az más, sőt az a legfontosabb. A legfőbb becsületet és elismerést ezzel biztosíthatja a maga számára a férfiú, tulajdonképpen a szép sörény után buknak leginkább a lányok."