A híres Sophy [antikvár]

főkomornyik első pillantásra megismerte méltóságos asszonya egyetlen élő fivérét, mint arról később kevésbé jó megfigyelő hírében álló beosztottjait tájékoztatta. Mély meghajlással üdvözölte Sir Horace-t, és kötelességének érezte közölni vele, hogy noha a méltóságos asszony távolabbi ismerősök számára nem tartózkodik otthon, örömmel fogadja a fivérét. Sir Horaee-t nem hatotta meg ez a leereszkedés. Galléros télikabátját az egyik inas kezébe nyomta, kalapját és sétapálcáját a másikéba, kesztyű jét a márvány asztallapra dobta, majd azt felelte, ezt nem is kédi, és érdeklődött, hogy megy Dassett sora. A főkomornyik nem tudta eldönteni, örömet érezzen, amiért emlékeztek a nevére, vagy rosszallja Sir Horace szabados és könnyed viselkedését, mindenesetre azt válaszolta, a lehető legjobban érzi magát, és örül (ha szabad ilyet mondania), hogy Sir Horace szemlátomást egyeden napot sem öregedett azóta, hogy legutóbb látogatást, tett a méltóságos asszonynál. Dassett azután méltóságtelj esen felvezette a vendéget az impozáns lépcsőn a kék szalonba, ahol Lady Ombersley éppen a tűz mellett, a díványon bóbiskolt lábán a ráterített kasmírmintás sállal és fején a határozottan félrecsúszott főkötővel.