A jégkirálynő [antikvár]

Évtizedekig elkerülte a tudósok figyelmét az a XVII. századi iratcsomó, melyet Angliában, az észak-oxfordshire-i Ditchley Park kastélyának nagykönyvtárában leltek, és ennek nyomán Ditchley-iratoknak neveztek el. Mint sok más, abban a zűrzavaros időszakban keletkezett szöveget, ezt is titkosírással írták, méghozzá olyannal, amelyet még Samuel Pepys híres naplójánál is nehezebbnek bizonyult megfejteni. Így volt ez egészen az 1990-es évek végéig, amikor is az iratcsomó, egy adásvételi tranzakció folytán, más kéziratokkal együtt Amerikába került, ahol egy levéltárosban - a Wellesley College kiváló eszű fiatal gyakornokában - felmerült, hogy mi van akkor, ha ez a titkosított szöveg nem is az angol, hanem a francia nyelven alapul? E felfedezés nyomán megismerhette a világ azt a mindaddig titkos naplót, amelynek szerzője Louise de Keroualle, 11. Károly angol király ágyasa volt. Angliai tartózkodása során Louise anyanyelvén vezetett titkos naplóban készített feljegyzéseket az angol királyi udvarban töltött évekről. Hogy ezt honvágya enyhítése céljából tette-e, vagy önvédelemből egy esetleges letartóztatástól félve, vagy - ahogyan azt a legtöbben vélik - azt a gyónást helyettesítendő, amelyet, mivel addigra már a jóvátehetetlen erkölcsi bűn állapotában élt, valódi papnál többé nem tehetett meg, nem tudhatjuk.