A jó Sztálin [antikvár]

Viktor Jerofejev szereti meghökkenteni az olvasót. "Végül is megöltem az apámat" - írja például új könyvének első mondatában. Mint hamarosan kiderül, természetesen nem igazi "gyilkosságról" van szó: 1979-ben Jerofejev néhány íróbarátjával együtt illegális antológiát adott ki - a nevezetes Metropol-t -, s ezt olyan hatalmas, világra szóló botrány követte a brezsnyevi Szovjetunióban, amely diplomata apja karrierjének végét jelentette. Az orosz széplány szerzője önéletrajzi ihletésű regényében ennek a "politikai" gyilkosságnak az előtörténetét meséli el - azt a folyamatot, amelynek során egy szovjet diplomata gyerekéből író és disszidens lett. És elmeséli az apja életét is, aki Sztálin tolmácsa, majd magas rangú szovjet diplomata volt, és bár ő - ellentétben a szovjet emberek millióival - nagyon jól ismerte a Nyugatot és a nyugati emberek életét, soha egy pillanatra sem kételkedett a kommunizmus felsőbbrendűségében és végső győzelmében. Furcsa fénytörésben: a nómenklatúra-gyerek Viktor szemével látjuk az ötvenes-hatvanas éveket, megismerkedünk Joszif Visszarionoviccsal, aki mindig nagyon kedves volt fiatal tolmácsához, megtudjuk, hogy az ország és a család hogyan fogadta Sztálin halálát, s hogy a kis Vitya milyen idilli körülmények között élt gyerekkorában Moszkvában, majd Párizsban, hogy milyen döntő hatással volt rá az ötvenhatos magyar forradalom (ettől kezdve ő is olyan huligán akart lenni, mint a magyarok), s hogy lassan, fokozatosan miként alakult ki ideológiai ellentét közte és az apja között. Az írónak, aki felnéz az apjára, nagyszerű embernek tartja, meg kell értenie, hogy ez a becsületes, érzékeny, ragyogó diplomata és teniszjátékos - akitől ő mindig csak jót kapott (talán csak egyetlen komoly, igazságtalan verést leszámítva) - hogyan lehetett Sztálin, a kommunista hatalom kiszolgálója - s egyáltalán: hogyan hihetett a kommunizmusban olyan sokáig... S ami nem kevésbé fontos: meg akarja érteni Sztálin alakját is, aki szerinte nagyon is elevenen él a mai Oroszországban. "Oroszország minden vezetőjében ott ül egy kis Sztálin. Én is érzem magamban Sztálint."