A jövevény [antikvár]

Egy esős, sáros nyári estén ismeretlen jövevény érkezik a tóparti kisváros vasútállomására. Rosszízű bolyongás után nagy nehezen rátalál az ósdi, omladozó, gyümölcsfákkal övezett kertes házra. Itt lakik diákkori pajtása, Ábel, akit tíz éve nem látott, s most azért jött meglátogatni, hogy felelevenítsék közös emlékeiket. De beszélgetésük csakhamar elakad, nincs mondanivalójuk egymásnak. Áron, a jövevény, néhány napot tölt a kisvárosban. Megismeri a vidéki házak, kertek, utcácskák aprólékos, kicsinyes rendjét, a kerthelyiséget, ahol esténként ábrándos zene szól, a titokzatos kiserdőt, ahol végül csak egy rozzant szobrot talál, a templomot, a látóhatáron túlfutó országutat, maga sem tudja, hogy mit keres, de sehol semmit se talál. Egy este megismerkedik a városi borbély vonzó és kéteshírű leányával, és néhány sétát tesz vele a környéken. A félszeg agglegény már-már házasságra gondol... Ki ez az Ágota? És kicsoda a szürkeségében nem kevésbé titokzatos Áron? Miért nem tud kapcsolatokat teremteni az emberekkel, miért idegen még önmaga számára is? Milyen jelentést hordoz ez a város, utcáival, fáival, tudatunkban zsúfolódó tárgyi világának fárasztó és halott élményeivel? A fiatal Lugossyt eddig csak elbeszélőként ismerhette az olvasó - a közelmúltban megjelent novelláskötete szép sikert aratott. Szuggesszív hangulatú első regényének elbeszélő technikája a francia "új hullám"-éval rokon. Látásmódja, stílusa mégis eredetien egyéni; irodalomtörténészek, kritikusok - amint azt egy összefoglaló tanulmányban olvashattuk - a fiatal írónemzedék egyik legtehetségesebb tagjaként tartják számon.