A kávék költője [antikvár]

Részlet a könyvből: "Vajon ki ez a Fiatalember, aki a Regent Streeten közelít felénk, kabátja hajtókájában szegfű, kezében sétapálca? Gondolhatnánk, hogy jómódú, hiszen a legújabb divat szerint öltözködik - de bizony tévednénk. Gondolhatnánk, hogy kedveli a szép, finom dolgokat, hiszen megáll, hogy szemügyre vegye az új Liberty áruház kirakatát, ahol csakis a legfrissebb divatot követő árucikkek kaphatók - de az is lehet, hogy csak a saját tükörképét szemléli az ablaküvegben, azokat a vállra omló, göndör fürtöket, amelyekkel ő igencsak eltér a többi járókelő kinézetétől. Gondolhatnánk, hogy éhes, hiszen szemlátomást megszaporázza lépteit, ahogy a Café Royal, a Piccadilly mögötti pletyka- és étterem-labirintus felé közeledik. Abból pedig, hogy név szerint üdvözli a pincért, és az asztal felé haladtában leakaszt egy Pali Mail Gazette-et az állványról, megsejthetjük, hogy törzsvendég ebben az intézményben. Talán még arra a következtetésre is juthatnánk, hogy amolyan íróféle az illető, mert megáll, hogy valamit feljegyezzen a borjúbőrbe kötött jegyzetfüzetbe, amit mindig magánál hord. Jöjjenek csak, bemutatom önöket. Igen, bevallom, ismerem ezt a nevetséges fiatalembert, és hamarosan önök is meg fogják ismerni. Egy-két óra elteltével talán úgy érzik majd, túlságosan is jól ismerik. Kétlem, hogy nagyon megkedvelnék, de ez nem baj. Én magam sem kedvelem túlságosan a fickót. Olyan... nos, majd meglátják, milyen. De talán képesek lesznek szemet hunyni efölött, és elképzelni, hogy milyen lesz."