Bővebb ismertető
Bognár Róbert kötetének írásai nehezen sorolhatók be szűk műfaji kategóriák közé, Még a tény- és szépirodalom közötti – napjainkra egyre jobban elhalványuló. de azért mindig felsejlő – demarkációs vonal meghúzásában is elbizonytalanít a szerző, hiszen ezek a szociográfiai ihletésű novellisztikus felépítésű írások a legközelebbi rokonságot talán a szatírával vagy pontosabban a szatirikus fiktív riporttal tartják, Fiktív riport – ez persze nonszensz, de szatírába ágyazva máris feloldódik az ellentmondás. Mert Bognár Róbert szatirikus „helyszíni tudósításai” nem egy bizonyos klinikát vagy egy bizonyos szerkesztőséget mutatnak be, Hanem azt. hogy miként válik önmaga tragikus karikatúrájává egy-egy intézmény a kontraszelekció jegyében, Azt vizsgálja. hogy a tekintélyelvű vezetés, a szakmai inkompetenica, a rosszul felfogott szereppé merevedő munkahelyi státus. a karrierista szervilizmus! az adminisztratív ügybuzgalommal álcázott cinizmus mekkora visszahúzó erő, miként bénítja meg normális működésüket. Ez a könyv az „írástudók felelősségével” íródott, és ezt a tényt még a szatirikus hang sem képes feledtetni.